Reggel nem mondom, hogy frissen keltünk. kb 5 óra alvás jutott aznap estére és nem volt kannánk és nem láttuk a Kaszpi-tengert sem még. A kanna dolgon a bazárban segítettünk, de a tengerhez nem találtunk oda. Tudom, hogy egy tenger nagy és hogy „ki az a marha, aki nem talál meg egy tengert”…de mivel beleszóltam a navigálásba, így nem lehettünk sikeresek.
A sikertelen közelítési kísérletet után elindultunk a határ felé. Az út egy részét kb oly módon építették, mint nálunk az M7-est, csak itt kilógtak a betonkockákból a vasrudak. Miután ez a betonkockás izé eltűnt, a már megszokott látványt unatkoztuk végig, a határig.
A kazah oldalon minden rendben volt, de az üzbég oldal egészen jól hozta egy afrikai határátlépés szépségeit. Kb négy órát töltöttünk az üzbég oldali belépéssel, amit csak az a tény dobott fel, hogy a végén, a határőrök kérésére a kedvenc Molotov számomtól dübörgött a vámosok csarnoka :)
Az országba váltottunk némi pénzt, majd nagy sietve elindultunk az Aral tó medre felé.
Otthontól távolodva a benzin oktánszáma folyamatosan csökken. Itt már szigorúan 80-as oktánszámú benzin érhető el leginkább, melynek ára körülbelül 150 Forint literenként. Pompás autónk az alacsonyabb oktánszámú üzemanyaggal picit jobban megy és kevesebet is fogyaszt…én sem értem :)
Egy út menti kávézónál (ez volt kb a második épület a határtól távolodva az első 150 kilométeren) vettük észre Joao és Paolo (két portugál barátunk), valamint Thomas autóját. A niva (Thomas és kedves neje) egy picit elkezdte forralni a vizet és picit vizesedett a kipufogó tömítés is, ami ennél a motornál sok jót nek jelent. A vége az lett, hogy a Portugálok bepakolták a csomagjaikat a jó autóból a Fordba, ők maguk meg beültek hozzánk a tűzoltóba. Thomas és az Ő társa az Úrban pedig a portugál Nissan segítségével elhúzta a szakadt Nivát szerelőhöz, mondván, hogy másnap visszaadják az autót és készen lesz a Niva is :)
Szóval elindultunk befelé az Aral felé. Az út egy KC7 nevú falun keresztül vezetett, ahol tavaly picit felrobbant a gázszivattyúhoz tartozó turbinás izé és a körülötte lévő darut és egyéb cuccokat darabokban szétszórta néhány 100 méteres körzetben. Amúgy magából a faluból semmit sem láttunk, mert sötét volt már mire odaértünk és a tóig sem mentünk el, mondván, hogy úgysem látunk majd semmit. Volt szmekk, volt gázégő, mi baj lehet ? :) Éjszaka Gazsi a tetőről leköltözött a földre és ott aludt, Barnabás továbbra is a tetőt preferálta, míg én a hátsó ülésen aludtam. Reggel picit későn ébredtünk és némi pakolászás után indulás a tó medréhez.
Van kannánk 5 EUR:)
drága volt, a marokko/mau határon 3 :)