Amikor a bal szemembe próbáltam behelyezni a lencsét a sátorban fekve, akkor mondta Ricsi hogy kaptunk kávét a mellettünk héderező németektől.
– Kérsz ? Meleg és gyenge.
– Akkor olyan mint Te :)
Miután rám borította a sátrat az első reggeli mondatomat követően, többé nem találtam azt a kurva lencsét…hiába ráztam ki a sátrat. Mindez persze a festői Tafrautban (így kell ezt írni ?) történt és a legutóbbi poszt nem itt fejeződött be.
Két nappal ezelőtt, miután Marrakech-ben aludtunk egy nagyot, megkerestük a legközelebbi tripödvájzor ajánlotta sokcsillagos kajáldát és megebédeltünk. Én navigáltam, szóval eltévedtünk kicsit, de nincs baj. Úgy döntöttük hogy megvalósítható a csak tajin alapú életforma, így én erre gyúrok.
Kaja után nem sokkal Ricsi kitalálta hogy vegyünk jegyet a mindenhol megtalálható HopOnHopOff városnéző buszra, ami egészen fantasztikus volt. Megtudtuk a soknyelvű meséből hogy Marrakech királyi város, meg hogy a színe a piros…meg hogy hol vannak a nagy szállodák. A leglényegesebb információ azonban az volt hogy a Marokkói Királyt mindenki nagyon szereti. Nem feszegetném hogy a hegyi berberek vagy a Polissario tagjai egészen biztosan pont így vannak-e ezzel, mindenesetre nagyon jókat röhögünk ezen. Miután lementük a buszos kört, betaxiztunk a TÉR-re, ami minden marokkóba látogató turista célpontjai között okvetlenül ott kell szerepeljen. A TÉR az óvárosban található és a lényege hogy a mesemondóktól kezdve a főzött birkafejig minden megtalálható ott. Egészen fantasztikus a hangulata és hogy mi minden van. Vettünk gránátalma levet, amit a mókus ott csavart ki a szemünk előtt, és nézelődtünk, meg mászkáltunk.
Hazafelé betértünk egy utcai büfébe, ahol a grillen pergő – Ricsi szerint kék színű – csirkéből ettünk egy bűn rossz tajint, majd mentünk aludni :) Marrakech menő…gyertek el és nézzétek meg. Nem vak iszlám…nem zavaróan nyomulós árusok…frankó !
Reggel jó korán felkeltünk és a fagyasztott fornetti szerűségekből jól bekajáltunk és irány az Atlasz. Az volt a terv, hogy egy picurka, négyjegyű úton kelünk át a hegyeken, majd Ouarzazte érintésével (ahonnan reggel indult tovább a rendesebbek csapata) megyünk tovább Tafraut-ba. Az út, amit találtunk tök menő volt, de a cicimobil európában is pocsék lengéscsillapítói miatt nagyon haladni nem tudunk…szóval valamikor délután három körül érkeztünk a városba…és innen még volt vagy 350 km :)
Ittunk egy jó teát és elindultunk. Végig aszfalt volt, de elég fáradtak voltunk mindketten…amíg (!!) meg nem láttuk az ÁLLATOT. Jobb oldalról támadott az autóra, majd hirtelen visszafordult és eltűnt a sötétben. Kérdeztem Ricsit hogy „LáttadBazmeg?”, azt mondja igen. Mondom „Mi volt ez, vaddisznó?”, „Nem tudom, szerintem Petymeg”. Itt kezdtünk el komolytalanul viselkedni. Megalapoztuk a kettőpé vagy pépluszpé megállások alapjait…még ufót is láttunk. Volt baj :)
Aztán egyszercsak beértünk a kempingbe, ahol gyorsan lefeleztük a sátorhely díját és a Spice Girls paróka kollekció időben megrendelt darabjaiban nekiálltunk főzni. Sivatagi Pacal volt, meg kenyér, meg sör, meg pálinka. Később Ricsi elment, hogy a fájdalmas igazságot bemutató mtricát ragasztgasson mindenféle autók hátuljára, de tökre nem tudott lopakodni…mégsem szólt rá senki…úgy nézett ki, mint Leila az arab démon a híres Rejtő regény elején…csak picsa nagyban :)
Nnnna…szóval megittuk a németektől kapott kávét, megtárgyaltuk hogy a reggel autót melegítő, dudáló vagy ordítozó bamakósokat kellene inkább megcsapkodni, majd nekiindultunk a tervezett hatszáznemtudomhány kilométernek. Nagy tervünk nem volt, de az óceánhoz le akartunk menni autózni. Szerintem tök menő útvonalat választottam és csak azért volt sötédedéskor még 500 km távolságra a céltól, mert terepjárós tanfolyamot tartottunk a sivatagban a kövek közt és megkaduztunk egy berber családot, meg vártuk az apályt, ami nem nagyon jött, így kimaradt a parti autózás.
A célba nem mentünk be ma…Tantan külsőben alszunk egy igen hideg és olcsó szállodában, ahol Ricsi szerint van az ágyban valami, mert viszket…meg elaludt, amitől pindurkát horkol és szerintem a földben elporladt forradalmáról is felkapják a fejüket a paradicsomban a hatvanhat nőjük közül felpattanva és csak annyit bírnak kinyögni: Mi ez bazmeg ?! :)
Holnap Dakhla, holnapután Mauritánia. Szerintem négy napig nem nagyon lesz net…szóval türelem :)
0 hozzászólás.