A társam nem szereti, ha ipszilonnal írom a nevét. Igazság szerint én meg a nikkelbekket és a bondzsovit nem szeretem Rycsy. Ennél még az is jobb volt, amikor Lőrync elhozta a teljes észidíszi válogatás könyvtárat empéháromban és 12 óra alatt hetvenkilencszer hallgattuk meg a hail caesar-t. Nikkelbekk…félelmetes.
Nnnna !
A hajón az a jó, hogy egy melegvizes kabinban van lehetőséged pihengetni, ahelyett, hogy mindenféle francia és spanyol autópályán kellene tankolnod és útdíjat fizetned néha megszakítva a vezetést. Viszont az a rossz a kompozásban, hogy nemhogy vezetni nem lehet, de semmi mást sem nagyon. Van egy marha nagy hajó, aminek a gyomrában négy szinten parkolnak az autók, meg egy csomó kabin, meg egy halom feka és arab, akik a taton dohányoznak és kártyáznak. Ja, meg van két büfé, amelyek drágák és szarok is.
Enni viszont kell és néha jó ha meleg ételhez jutunk. Tüzet rakni, gázon vagy rezsón főzni nem lehet, mert a montekárlói herceg által bitorolt hajjótársaság tiltólistára tesz, szóval kell egy alternatív megoldás a „Betyár Falatok” feliratú páncélos elkészítéséhez. Lehet az étteremben lévő mikróhoz is folyamodni és megvárni, amíg az arabok közepesen romlott vackai után elkészítheted a szegedi konzervgyár remekét, de sokkal urasabb RYcsY (bazmeg, nikkelbekk!?!?) módszere. A kabin Elit típusú hajszárítóját beszorítva a csap mógé, annak végét a mosdóba helyezve, a konzervek közé fúvatja a meleget és mindezt letakarja egy törölközővel. Húsz perceket is kibír az a hajszírító :)
Szóval tökre unatkoztunk a kompon, ami valamikor délután öt körül kötött ki végre Tangerben. Marokkói rendőr/vámos/katona/határőr körökben szerintem továbbra is tartja magát az a hiedelem, hogy mindenkinek jó az, ha összesen három ember próbál két picsa nagy hajónyi embert, autót beléptetni. Mindez azt eredményezte hogy az első három autó valami tévedés folytáán kb 10 perc alatt bejutott (rohaggyá’meg Zoli !! :D ). Mi viszont este 11-ig kergettük a már kitöltött zöld pappert újra kitöltő embert, rendőrembert, a pecséttel nem rendelkező vámost és a pecséttel rendelkezőt is. Láttunk audit, amin szorgos marokkói határőrkezek bicskával addig kapargatták az ablak alatti festéket, míg új alvázszám bukkant elő…meg láttunk pecsétmentes vámost, aki talált egy táskányi pénzt…meg persze voltunk röntgenezni is.
Egyszerűen nem hiszek a határellenőrzésben. Az audi alvázszámot úgy találták meg egyből a jó helyen kezdtek vizsgálódni. A táskás sztori kapcsán is gyanúsan jól ment a véletlen kiválasztás. A mi esetünkben viszont kétlem hogy akár személyazonosságunk, akár autóink dokumentációja bármilyen módon ellenőrzésre került volna. Már csak azért is, mert az autóhoz oda se ment senki. Az útlevelemet meg nem is nézték meg. Szóval így jött el az este 11, amikor is berobbantunk Marokkóba :)
RYcsYt (bondzsovi…hát menten elsírom magam…jóhogy nem juróp !!) elkapta a vezehetnék és ma reggel hétre, pinduri pihenéssel, lezúztunk egészen Marrakeshig, ahol húszezerért egy igen zajos, de tiszta szobát szereztünk. Alvás után megyünk a medinába és mindent eszünk és veszünk :) :) Rokk !!
0 hozzászólás.