Az óra reggel ötkor csörgött…nem hittem el hogy ennyire rövid lehet egy éjszaka, de kb fél hat körül már úton is voltam Pestre, hogy összeszedjem Zolit a versenyre. Kb Bercelnél jutottam el gondolatban odáig, hogy otthon felejtettem a nótbukomat…Pilisnél egyértelmű volt, hogy otthon felejtettem a GPS babzsákját…Üllőnél már őrült mosollyal a képemen konstatáltam, hogy egy darab Szenegál és környéke térképpel kell boldogulnunk Tokodon és környékén.
Zolihoz késve értem, de végülis a Csontbrigáddal (Réka, Gazsi és Barnabás) együtt időre értünk a rajt tokodi helyszínére. Itt kellett hogy észrevegyük, hogy a GPS aksija sincs teljesen formájában, mert kb egy másodperc után szó nélkül lekapcsol ha kiveszük a kocsiból :)
A nevezés és adminisztráció után pacsiztunk Tibiékkel, mejd nekiálltam térképet szerezni. A hivatalos forrás szemében nem láttam a segíteni akarás egyértelmű fényét, így az alvilágba lesüllyedve kellett teljesen illegális úton kellett térképet szerezni.
Miután ezen a problémán túllendültünk és Zoli is megnyugodott hogy nem a fatörzseken található moha és az autóban lévő voltaren kenőcs alapján kell navigálnia csacsogtunk még egy kicsit, majd kivárva a sorunkat jól elrajtoltunk. Az előre meghatározott stratégia szerint a logikusnak teljesen ellentmondóan, mindenkivel ellenkező irányból kezdtük megoldani a feladatokat. Egyrészről ez ugye nem jó, mert – mint Gazsi mondta – nem tudtuk felvenni a fonalat, másrészről viszont zseniális, mivel az elég népes mezőnyből gyakorlatilag senkivel nem találkoztunk a nap folyamán.
Mentünk dombra fel és dombról le, kerestünk hülye helyen lévő koordinátákat…pompás volt a szép időben. Volt két speciálunk is. Az egyik egy domboldal megmászásával volt teljesíthető, a másik meg egy kőbányában zajló lövöldözéses, autós üldözéshez volt hasonlatos. Egészen kafa nap volt.
A speciált követően szétváltunk és míg mi „Magánterület” és „Életveszély” táblák között autózva próbáltuk megkeresni a Tibi által említett tizenkettes pontot (mer’ az durva :), addig Gazsi és Réka a Pólus nevű (igaziból nem ez a neve, de nem jut eszembe a frankó :) étteremben evett hörcsögök és afrikai harcsák között.
Az esti feladatlap leadást követően egy igen drága és sós vacsi következett, majd elfoglaltuk Piliscsabán szobánkat. A szállás tök jó, ajánlom mindenkinek. Olcsó és tiszta és frankóság.
Miután ettünk és ittunk, egyszercsak, hirtelem azt vettem észre, hogy Tibivel ketten éppen a szutramák gyártásának újraindítását tervezgetjük…na ekkor éreztem úgy, hogy aludni kellene.
Másnap (!!!!!) picit késtünk a rajtról és csak Gazsinak köszönhetjük hogy nem feküdtünk le aludni valahol az erdőben :) Ellenben lőttünk célba, ittunk kávét Gyermelyen, lekéstünk a második speciálról és találtunk közben pár pontot is.
Ismét jó verseny…köszönjük Vili :)
Zoli kedvéért pedig szóljon itt a túra slágere :)
Az újragyártás meggondolandó!