Tegnap este Tbilisziben egy nagyon belvárosi, nagyon menő helyen vacsiztunk és csacsogtunk egy kicsit, majd vissza a szállodába. Este még egy kicsit leveleket írogattam és alvás…lett volna ha előzőleg egy percre is megnéztem volna hol a szobánk. Mivel nem tettem, így kb 20 percet sétálgattam a szálloda két épületében. Végül kiderült hogy az egyik épületben a szálloda éttermének egyik sarkában van egy csigalépcső és oda kell felmászni. A tetőtérben a vécét természetesen tetőtérből fakadó lehető legalacsonyabb helyen van. Vagyok olyan konzervatív hogy a kisdolgot állva szeretem végezni, így a reggelem egy korszerű híddal kezdődött. Ezután reggeli és indulás.
Ja, előző este hallottam hogy Herr Jé és neje beleszaladtak egy balesetbe, miszerint egy helyi dzsedi lovag az import tranzittal beleszaladt a toyota oldalába, majd kiütötte a hátsó hidat a csillegromboló alatt. Senki nem sérült meg és a romboló is javítható.
Szóval indulás után néhány feladat megoldása után megérkeztünk a grúz-örmény határra, ahol a grúz oldalon három sima útlevél ellenőrzést követően kiengedtek az országból. Örmény oldalon nagy a szigor és komoly a folyamat :)
Van az átkelő, amin van két ablak egyes és kettes felirattal. A csitti fitti ház mellett van egy bádog bódé is, valamint az örmény oldalon egy nagy bazi épület valami bankkal és irodával. Először be kell menni a ? Na hova ? Neeeeem, nem az egyes ablakhoz :) Természetesen a bádog bódéban kell kezdeni, ahol útlevél ellenőrzés zajlik, majd valami pecsételés. Ezután kell menni a kettes (!!!) ablakhoz ahol a vízum ügyintézés történik…félig. Ugyanis adnak egy pappert amit jól ki kell tölteni, majd ennek hátuljára rámásolják az útlevél képes részét, majd lepecsételik az egészet és az útlevelet nem adják. Na ezután át kell menni a bankba (ami már a határon belül található) és váltani némi pénzt. A pénzzel vissza a kettes ablakhoz, majd aláírás, pecsételés, ragasztgatás ééééés…irány az egyes ablak…ahol ismét ki tudja mi történik, de pecsét az érkezik.
Aki kuka utas, az itt végzett. Aki a kocsit viszi be az országba, az még bemegy egy órás körre az irodába a bank mellé és papírokat töltöget és pecsételnek és összetűznek és pénzt szednek, de végül beengednek az országba.
Az országba belépve Grúziához mérten leginkább annyi a különbség hogy több a rozsdásodó gyár és kevesebb a nyugati autó márka. Az úton találtunk egy út menti kis bódét, ahol kaptunk zakuszka gyanánt paradicsomot és uborkát, utána sült oldalast ettünk és mindehhez sörösüvegben adagolt donald rágó izű udítőt ittunk. Ja és bárisnya megkérdezte hogy kérünk-e vodkát. Bagyi épp kezdte volna tört orosszal ecsetelni hogy grammra váltva Ő mennyit is kér, de a háziasszony mit sem törődve a részletekkel hozott egy üveggel. Jól laktunk.
Ezután megnéztük a Haghpat kolostort, ami asszem a világörökség része és valamiko az 1300-as évek közepén fejezték be az építsét. irány a Szevan tó partja ahol tűzön sütögetett rák vacsora várt ránk…de hiába tette, mert sötétben és szemerkélő esőben értünk a helyre. Este a „szemerkélő”t lecseréltük az „zuhogó”-ra és aludtunk egy jót a sátorban. Reggel irány Hegyi Karabah és Sztyepanokert.
Megyünk haza nemsoká…addig is:
0 hozzászólás.