A szállásról való indulásunk meglepően könnyen ment. Kerekek felpumpálva és irány Tbiliszi. Az úton megnéztük Gori frenetikus városát, ahol egy Sztálin nevű félkegyelmű született és szétcseszte a világ harmadát. A helyiek ápolják nagyszerű emlékét ennek a szerencsétlennek, így van Sztálin mauzóleum és hát Sztálin szülőháza sem semmi. A kecó kb 30 nm alapterületű és vályogból, valamint fából készült. Hogy az idő grúz vasfoga ne gyalulja a földbe ezt a koszhalmot, a szovjet épített a vályog viskó fölé egy tümpanonos, oszlopos, görög templom szerű izét, aminek üveg kupolája van. A kupolában pompás vörös csillag és persze sarlókalapácsos díszek. Nem hiszek abban hogy egy tömeggyilkos pont ezt érdemli, de maradjon meg ez az én véleményemnek.
Gori után jöttünk tovább Tbiliszibe, ahol extra városnéző feladatokat kaptunk szervezőinktől. Körbe jártuk a várost és láttunk egy csomó mindent, ami Budapesten a nyolcvanas évek közepén is látható volt. A közlekedés talán ebben a városban a legdurvább. Egyértelmű a „győzelem vagy halál” hozzáállás. Elmebeteg mindenki és tényleg részegek.
Út közben egy templomnál összefutottam egy ENSZ alkalmazottal, aki sofőrködik a környéken és míg a többiek kajtattak valami nyaklánc utcán, mi elcsevegtünk. Mint gyakorlatilag mindenki ő is erősen ittas volt, megkérdezte honnan jöttünk, hová megyünk és majd’ könnyes szemmel megköszönte hogy eljöttünk hozzájuk turistáskodni. Háááát!? Én köszönöm. Az ország csodálatos, a Kaukázus elképesztően szép, az emberek annyira kedvesek és segítőkészek hogy az a hazai viszonyok között teljesen érthetetlen lenne. Mindenük megvan ahhoz hogy klassz hely legyenek…hajrá Grúzia !
Holnap megyünk Örményországba, a határátkelés már előre mosolyt csal a képemre. Szép estét és jó éjszakát…megyünk a csontosokkal és szétnézünk a városban.
0 hozzászólás.