Tegnap este ugye bebattyogtunk a városba és egy annak közepén lévő szabadtéri büfé felé vettük az irányt- Kutaisi, min minden grúz város, tele van fiatalokkal, akik eme techno zenétől tüctücölő helyen is vadul fogyasztottak. Volt a helyiek között kis pofozkodás, nagy szerelem és a legvégén a helyi megasztár reménysége is megmutatta hogy májkeldzsekszont is lehet másképp értelmezni. Hazafelé meghoztam az útiránnyal kapcsolatos első önálló döntésemet minek közvetkeztében megtekintettük a város sötétebbik részét. Ja és Kuitasi-ban van városi lanovka. A már említett kocsma mellet található pénzbedobós tevét köti össze a folyó túlpartján lévő dombtetővel. Akkora fülkéket láttam rajta hogy kb két ember fér bele. Figyelembe véve a helyiek alkohol fogyasztási szokásait és a magasban lógó picurka fülkét, valamint azt hogy láthatóan nem nyitható az ablak, szerintem kafa kandi kamerás felvételeket készíthetne ott bárki szelesebb időben :)
A mai terv szerint Mastia volt az uticélunk. A napi táv uszkve 250 kilométer volt. A csontos Urakkal együtt terveztük megtenni a távot. Reggelire kaptunk némi rántottát (kb 2/3-ad tojásból és 20 dkg zsírból állt), majd indulás.
Az úton megcsodálhattunk egy újabb korszerű helyi temetkezési szokást is. Azt már említettem hogy vannak egész alakos, béenvés, telefonálós képekkel tűzdelt kövek, de a mai felfedezés kapcsán azt kell mondjam hogy ezt is lehet fokozni. Kis házikókat építenek a sírok fölé és asztalt, valamint padokat tesznek oda. Jeles alkalom esetén kivonul oda a család és ott eszik-iszik kedvére. Dácsa és temető egyben…hmmm.
Aztán megnéztük még a világ egyik naaaaagy erőművét ami a nem tudom milyen folyót duzzasztja fel és annak vizét használja áram termelésre. A miheztartás végett mondom hogy a lenti bal oldali kép alsó részén a gát tövében van egy fehér légypiszok…az egy busz.
Ezután elindultunk Kaukázus magasabb részei irányába (Észak-Svanet).Az út a pompástól a rettenetesig tartó skálán minden értéket végig járt.
Végig ennek a nem tudom milyen nevű folyónak a medrét követtük felfelé, majd egyszercsak valamikor este 6 körül megérkeztünk Mestiába, egyenesen a „Cafe Ushba” nevű vendégházba. A hely saját legendát érdemelne. Valamilyen hússal töltött lepényt ettünk, ami nagyon finom volt., majd az esti parti kedvéért Attila barátunk hozott egy üveg csacsát (a helyi pálinka dzsoli dzsóker neve). Az ott lakók igaziból kicsit furcsák voltak…az a szervezői infó hogy mivel kevés az oxigén, így mindenki kicsit bolond :) Pl kért valaki egy viszkit kólával és kitettek elé egy teljes üveg viszkit és fél liter kólát. Ja és eközben valami rettentő helyi zene szólt.
Aztán kiderül hogy világzenei fesztivál van a városban, így megnéztük azt is kicsit, aztán pihi. A következő nap nehéznek ígérkezik.
0 hozzászólás.