A Batumiban való ébredés után szolíd reggelit kaptunk, majd irány a Kaukázus alacsonyabbik részén át Kutaisi. A napi távunk kb 300 kilométer volt. Grúziában az a fura hogy gyakorlatilag minden autósofőr anarchista vagy részeg…vagy mindkettő. A városból kifelé menet láttuk például hogy egy rakodó darus teherautó sofőrje fent hagyta a darut, majd a nyitott daruval nekiment egy felüljárónak minek következtében a daru leszakadt a helyéről, Ő meg szentségelt.
A heliek vezetési stílusa könnyen szokható amúgy. A duda a legfontosabb kellék a kocsiban, így mindenre azt használják legyen az köszönöm, jövök, megyek vagy micsinálsztebunkó.
Szóval útban a Kaukázus alacsonyabbik része felé megnéztünk egy szovjet stílusú falut és benne egy vízesést és persze gyűjtöttük a kis pontjainkat.
Persze minden csak úgy ragad a Szovjetúnióban tanultaktól. Jól érzékelhető annak szelleme, vodka fogyasztási normái és a villanyszerelési trükkök is onnan maradtak szerintem.
Az úton persze már minden helyi kíváncsi volt ránk és mikor megtudta hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és mit akarunk mindenki örült az ittlétünknek. Az utakon rengetek az Ural, az UAZ és a Lada, de persze láttunk egy csomó ML Mercit és BMW-t is. Hiába no…ami menő az menő.
Köszönhetően annak hogy a helyiek jelentős része erős vodka befolyás alatt éli le az életét, az utak mellett elég sok síremlék van. Nagy keletje van a képpel díszítetteknek, ami mintegy megmutatja az elhunyt lelkének titkait is. Figyelembe véve a vodka fontos szerepét a legautentikusabb egy vodkás poharakat és az elhunyt arcképét ábrázoló kő volt…elképesztő.
Szóval haladtunk felfelé szépen és a tengerszint feletti kb 50 méteres magasságból felmentünk 2300 méter fölé. Teszek ide néhány képet az úton láttottakról (Adjara nemzeti park).
A Nemzeti Parkon átkelve leereszkedtünk a hegyekből és meg sem álltunk Kutaisi-ig, ahol egy rémes szálláson alszunk. Este bemegyünk a városba szétnézni mert egy – az elmondások alapján – világi hely. Jó éjt !
0 hozzászólás.