A szavannán puskalövésekre ébredtünk. Ricsi laposan ugrott neki fejjel a pajesz oldalának. Amikor a második körben hallottuk a lövéseket, már Zoli is azt mondta hogy „Ne! Már megint?”. Norbi csak röhögött :) A történethez tudni kell, hogy valamikor régesrégen Zoliék egy nem teljesen világos üzleti tranzakció kapcsán épp akkor töltötték idejüket Bissauban, amikor megpuccsolták a regnáló kormányt és pici lövöldözés és reptérlezárás után egy hosszabb időt töltöttek Nyugat-Afrika kokainkereskedelmi fellegvárában, mire el tudtak jönni. Mivel nem volt puccs, késztettem egy igen egészséges zabkását és rövid pakolás után elindultunk. Tambacounda városában a Lőrinccel felderített Best Burger hamburgervárában ettünk egy jót. Lucas – aki a mi saját nyelvünk (iszonyú profi…saját tolmácsunk van 6 nyelven) – a kaja jelentős maradványait két utcagyerekkel osztotta meg. A srácok (8-10 évesek lehettek) elmesélték, hogy a szüleik eladták őket a közlelben ácsorgó két fekának, akik a gyermekétkeztetés olyan költséghatékony módját alkalmazzák, amit leginkább éheztetésnek lehet hívni. Nem szoktam sokat komolykodni itt, de basszus. Azért na !!
Amikor elindultunk, pár utcát lezártak és pár tucat gumit felgyújtottak a helyi motorosok, mert a kormány kitalálta hogy a kismotorokra is jogsi kell. Mivel Szenegálban a demokrácia olyan módját alkalmazzák, ami nem merül ki kőkemény facebook posztok megosztásában és kommentelésben, kb lezárták a motorosok a várost. Eközben a helyi rendőrök mindenféle pickupokkal krúzoltak a városban és minden az autó mellett lévő motorosra rávertek egyet a méteres gumibotjukkal. Hozzánk nyilvn a kutya nem szólt és mindenki azt mutogatta vigyorogva hogy melyik poros utca a kerülőút. Rém profik voltunk, mert szirénázva vágtunk át a kisutcákon és pár durakodó helyi autósra még rá is kukorékoltunk.
A wassadou-i kempingbe fényes nappal érkeztünk (bocs) és a melegtől kicsit megfáradva beültünk az étterembe, ahol jómagam gazellákkal ismerkedtem, míg Ricsiék elmentek viziló lesre. Én sikeres voltam, Ők nem :)
A nap későbbi része homáyba vész. Lett közös szelfink PunpedGabóval, aki valószínűleg otthon felejtette a pumpát, mert csak egy vézna kis gyökér, akinek kb 20 percébe tellett megértenie hogy hogyan készül a poharas szmekk és hogy miért is nem kell hozzá fazék, csak melegvíz. A napi küldetés mindenesetre azzal lett teljes siker, hogy talpig izolációs fóliába burkolózva, fejünkön a Spice Girls paróka szett legjobb darabjaival magyaráztuk Lucasnak hogy mi az a petymeg és hogy a vegetáriánus petymeg miatt olyan kihalt Mauritánia. Mivel lusta voltam sátrat állítani, a Gambia partján a függőágyban aludtam, ami tök oké is lett volna, de valamikor hajnalban és velem ellentétben a korlátait nem ismerő lengyel felvert álmomból, mondván hogy elloptam a hálózsákját és hogy adjam vissza. Először oroszul küldtem el a picsába, majd angolul, de csak basztatott a világháborús huszárrohamok és biciklis támadóalakulatok népének igen ittas császára. Hát mondom bazmeg, gyere a fényre és nézd meg hogy nem a Te zsákod. A fényen a mókus megállapította hogy valóban fura ez a zsák és hogy akkor nem tudja mi lehet a baj. Mondom a vodka lesz a bűnös szerintem és megtudakoltam hogy mi vezette hozzám. Lassan kibogoztuk, hogy elment pisilni és amikor visszatért az ágyához benne feküdtem. Ennek a fele se tréfa, mondom, és ebben Szíriuszi ősmagyarok keze lesz benne…de mondom mégis…van ott még vagy három ágy…nem véletlenül egy másikban lehet-e a rá váró zsák ?! More beds are there? Ohhh, holy shit – mondta és miután elvezettem a másik ágyhoz megígérte hogy vesz nekem egy sört. Annó, amikor a Rákóczi úton laktunk, a felettünk lakó Tadeusz nyomta ezt, hogy elbaszta az emeletet és hozzánk próbált minden fizetésnapon bejutni…ezek ilyenek :) :) :)
Miután jól felkeltünk és megreggeliztünk (omlett és nyamnyam volt a reggeli :) ), eljöttünk a határra és mintegy 30 euróért átgázoltunk Gambiába, miközben elcseréltem az egyik szívecskés napszemüveget két banánra. Igaziból nem történt más semmi említésre méltó. Útközben szereltünk 123-as mercit, meg ettünk egy hibátlan vesztern egytál konzervet és most gázolunk a kempingbe, ahol nyilván nem lesz szobánk, meg melegvíz sem…mindenesetre zuhanyoznom kellene, mert pindurkát zavaró a jelenlegi helyzet. Holnap Tendaba, aztán Banjul. Mennék már haza…az van…
Rokk !!
0 hozzászólás.