Gyakorlatilag problémáktól mentesen jutottunk át az öntöttvas radiátorokra emlékeztető utak után a tökéletes aszfalt hazájának nyilvánított Szenegálba és azon belül is Zebrabar nevű kempingbe, ahol végre volt víz. (5 nap…gyakorlatilag felvettem a mauritán szokásokat…de abba kellett hagynom, mert Ricsi szerint a hatos szám már megterhelné a kapcsolatunkat…szóval (fanfár !!!), megfürödtem :) ). A magunkkal hozott pálinka hozta a megszokottat és új barátokat szereztünk :)
AZ ébredés nem ment valami könnyen. dél körül még a kemping éttermében hédereztünk és hallgattuk ahogy az osztrák tulaj domina rajtunk próblja behajtani a Punped (sic) Gabó által ki nem fizetett fogyasztást. Miután megegyeztünk a sok generáción keresztül belterjesen szaporodók népének szenegáli kempingbe menekült tagjából abban hogy ezt el kell engednie, elindultunk Tambouba, ahol egy marha nagy mecset található és meg szerettük volna nézni. Alig parkoltunk le, máris megérkezett a gájdunk. Tudtam hogy Ő az…eztérzi az ember. kicsit zavaró volt hogy nem ismerte a számokat és azokat kimondani meg végképp nem tudta…a NAGY szemleéltetéséhez szerintem kellett volna a numerológia, de azért nem volt kérdés :)
A mecset akkora hogy péntekenként 23000 (vagy kétszázharmincezer…vagy 23) ember imádkozik itt. Négy (ez tuti, mert megszámoltam) kisebb és egy (ez is tuti) nagy minaretje van. A nagy kilencven (vagy kilencezer…vagy tizenkilenc) méter magas. A kisebbek pedig 23 és 48 (vagy harminc vagy tizenegy vagy húsz) méter magasak és van bennük víztorony is. A nagy minaret – ami kilencven (vagy kilencezer…vagy tizenkilenc) méter magas – úgy lett kitalálva, hogy amikor felcaplat dalolni, az „Allah Akbar”-t öt (vagy tizenöt vagy hét vagy négy) kilométer távolságból is lehessen hallani. Toumba szent városa amúgy 1888-ban (vagy 88-ban vagy 8888-ban ?!) vált szentté. Szerintem a helyiek ekkor jöttek rá hogy sokkal egyszerűbb vizet árulni a híveknek, mint kergetni a csacsikat a szavannán és kitaláltak egy ködös sztorit egy paradicsomba vezető fáról vagy valami ilyesmi. Aztán lett egy még sokkal furmányosabb nagy emberük, aki elérte a helyiek érdekeit olyan klasszul semmibe vevő franciáknél hogy bizony itt építeni kell egy mecsetet…így lett ez a marha nagy cucc itt. Az alapító és az ő fia is egy-egy mauzóleum félében van itt eltemetve és hozzájuk imadkozik, aki csak teheti.
Láttunk albínó helyit, aki szerintem azért dolgozott a mecsetben hogy ne csináljanak a helyiek a testrészeiból szerencsehozó talizmánokat, meg a Mária rádió iszlám verzióját hallgató kisöreget. Klassz hely. Érdemes megnézni.
Mivel konkrétan nem szedhető pénz a templomba történő belépéshez, gájdunk folyamatosan adományról beszélt, ami mindenhol a látogatókra van bízva, de egy zsák rizs ára szokott lenni fejenként, ami öt euróba kerül itt. Mivel olyan komoly pofával adta elő ezt a rizes sztorit, mondtuk hogy akkor elmennénk tíz zsák rizst venni. Miután átfutott a fején hogy mi a szart fog kezdeni tíz zsák rizzsel, visszavette az Allahnak tetsző arcot és picit sírós hangon közölte hogy az is jó :) :)
Este a szavannán aludtunk, mert nem volt kedvünk bekocsikázni a hivatalos kempingbe. Reggel vadászok lődözésére ébredtünk, ami Norbiban forradalmi emlékeket idézett fel, Zoli meg mondta hogy szerinte menjünk. Szóval zacskós zabkása reggelinket elfogyasztva csapatunk Tambacoundába hamburgert enni. Mindenkivel minden oké…ma már a Gambia partján alszunk, 32 fok van…jó reggelt kívűnok mindenkinek !! :D
0 hozzászólás.