Történések…nem betonon…

Hááát a határ előtt a Barbas-ban egy picit elhagyott minket a józan ész és reggel picit későn – amúgy egy angol nő tanácsának megfelelően – kb 11-re értünk le a határhoz. Előtte Lőrync vásárolt kannákat és meg is tankoltunk a 130 forintos gázolajból mindent, ami tölthető. A határhoz menet kitűztük a napi feladatot. Aki előbb éri el közülünk, hogy a telefonszáma bekerül bódysylvi telefonjába, az nyer egy pikoló sört. Ezután már csak a reggelire kapott sajtos rántotta emésztése volt hátra a határig (NEM IS VOLT VAJAS KENYÉR !!!! :) ). Az átkozott angol nő hazudott. A határon akkora sor volt, hogy ahol megálltunk, onnan a határ bejárata sem látszott. Mivel Mauritániába nem nagyon lehet alkoholos italt bevinni, így a határon a sorban gyakorlatilag mindenkinek a fülén folyt ki a pálinka, hogy tényleg csak az egészséges emésztés miatt szükséges minimális 10-15 liter maradjon az átkelésnél az autóban :) A marokkói oldalon vártunk egy három órát, mire bejutottunk a határra. Útlevél, autópapperútlevél, útlevél és útlevél adatainak bemásolása egy nagy kockás füzetbe tevékenységek után simán átjutottunk a senki földjére. Az utolsó ittlétünk óta nagy változások történtek. Mivel t’án Mauritániába nem lehet 5 évnél idősebb autót behozni már bontásra sem, így a senki földjén vagy 5-6 autóbontó nőtt ki a földből, melyek területét szétvert tévék és használt gumik keretezik. Nagyon baba :)

A mauritán oldalon már elég nagy csókunk volt és simán bent voltunk 2 óra alatt. Az első esti szállásunk sátras volt és kb 80 kilométerre a határtól a sivatagban aludtunk a dűnék alatt. Kb minden lelkes felvitte az autóját és megpróbálta, hogy mire jó. Nyilván a mercit is meg kellett próbálni :) Felező, kiskutyafüle és gó. Szerintem már e,elkedett a homok amikor elakadtunk, Lőrync szerint még nem. Pöti problem volt még, hogy az autók helyben egyre csak emelkedő csillagos császára be sem indult, így leültünk a homokba és csacsogtunk…aztán jöttek Lustiék és kirángattak :) Aztán ültünk még egy kicsit és az immár beinduló autónkkal visszakocsiztunk a táborba. Itt már emelkedett volt a hangulat, tekintve, hogy az itt lévők többsége reggel óta rajta ült a raki vonaton.

Reggel az ébredést 8 körül abszolváltuk és még épp időben elkaptam a sátor ajtaján pánikban menekülni próbáló nedves törlőkendőt, majd gó. Mivel az autónk gyakorlatilag nem megy rendes homokban, nem indul, nincs már nagyon lengéscsillapítása és füstöl mint a fene, így Terjit-et el kellett engedjük. Maradt a tengerpart. Amikor kiértünk az útra, elég menő homokviharba kerültünk…nem nagyon lehetett 50-100 méternél messzebbre látni. Nem is múlt el, pedig vártunk a benzinkúton is egy csomót. Az is problémás volt, hogy akikkel megbeszéltük hogy együtt megyünk be a homokba, azok sem jöttek, pedig ez volt a terv.

Lőryncnek van elektromos pipája…erről eddig még nem esett szó asszem. Tök jó pipa külseje van, de az ecigivel ellentétben ez nagyban erősíti az endékában élő, menő informatikus pozíciót. A benzinkút kávézójában lógó helyiek úgy csodálták a szent pipát, mint az új star trek elején a kipusztulástól megmentett humanoid faj az Enterprise űrhajót. Szerintem a zászlón le fogják cserélni a csillagot Lőrync pipájára.

Szóval a tengerpartot is elengedtük és elindultunk a fény városába, a metropoliszok gyémánt tiarájába, Nouakchott-ba. Ez Mauritánia fővárosa és aki szereti a könny csalogatós afrikai képeket, az mindenképpen jöjjön el ide és nézzen szét. A fenti képek nem direkt válogatott csumpit ábrázolnak. Átlagos helyi étterem, lakóház és teherautó látható rajtuk. Szállás keresés közben láttunk leprás kéregetőket, Csitti fitti üvegpalotákat és a helyi autók császárát. A hamburger viszont piszok jó volt. Lőrincre próbáltam rátukmálni egy jeges tejturmixot, de nem sikerült. Most itt vagyunk a fővárosban…egy pihenőnapot tartunk holnap…de nem tudjuk mit kellene csinálni…próbáltam felvetni a halpiac meglátogatását, de egyelőre nem döntöttünk. Volt ma napi feladatunk is…de sajnos elfelejtettem…ami nem baj, mert Lőrync sem emlékszik…eszembe fog jutni…biztos vagyok benne :)

Jók legyetek…csók :)