Az elmúlt hétvégén voltunk a fent nevezett futamon. Endre, Laci, Miki és jómagam teljes létszámban. Az autónk – mint az borítékolható volt – nem készült el, így ismét a Pajero-val mentünk. Reggel 7 körül értünk
a rajthoz, ahol bevertük a koordinátákot és vártunk.A rajt a szokásos anarchiába torkollott…a versenyben résztvevőknek volt egy rövid időmérős terep, ahová beálltak sorba a túrázók is…így dugó alakult ki az élményparkban, ami miatt a versenyzők nem tudtak kimenni…szóval érdekes volt.
Az időmérőn mentünk egy 1:15-ös kört, ami figyelembe véve hogy nem siettünk nem is rossz :) Az időmérő után jöttek a szokásossá vált feladatok. A verseny útvonala végre kellően meredek, saras és poros volt. A feladatok között volt az eddigi kedvencem: mikor van nyitva xy faluban szerdánként a könyvtár…megkerestük a könyvtárat…megvolt a nyitvatartás is…de két könyvtár volt a faluban…illetve egy volt, de azt felújították és másik épületben működött addig…itt természetesen más nyitvatartás szerepelt…a szervezők szerint – akiket ha nem szervezők, hanem póker játékosok lennének „fish”-nek hívnának az asztalnál – ez persze rossz válasz…
Az első nap folyamán kaptunk erdei saras utat, mezei saras utat, valakinek a vadkender ültetvényén keresztül vezető saras utat, meg egy kis betont, majd kompot. Szerintem nagyon jól mentünk…pláne amikor kikeveredtünk a tömegből, ahol minimum 5 autó volt egy-egy ponton és kicsit tülekedős volt.
A táborhely kafa volt…szép nagy lekaszált mező…középen kocsma…250 egy doboz sör. Sátorverés után – aminek kapcsán Endrének örök hálával tartozunk – volt kicsit fővetlen pörkölt, meg kenyér. Volt ismerkedés, tökmag evés meg egymás itatása a kapható iszonyat pálinkával (ezt nem tudom mennyiért mérte a sátras ember, de 20 forintot nem ért literje szerintem). Aztán elvonultunk pihengetni. A kocsinál meghallgattuk az egyik road albumot kb 3x, ittunk „különféle évjáratú” rozékat és lefeküdtünk aludni. Innen üzenném a szakácsnak, hogy a pörköltje csapatunk egyik tagjánál olyan szelesedést idézett elő, hogy hajnalban felébredtem rá (nem a hangjára) és az éjszaka hátralévő részét fejjel a sátorajtón kívül aludva töltöttem…váltson receptet ha lehet.
A reggeli összejövetelről elkéstünk, így nem derült fény arra, hogy az értékelő guruk hogyan adtak fél pontot az értékelésnélaz egyik csapatnak :) Biztos csak kicsit volt pontatlan a válasz…Nálunk levontak a 150 pontból vagy 15-öt, de immunissá válva az értékelés pontatlanságára le se sz**tuk…
A második napon az előző nap saras útjai után a homok volt a jellemző. A gázkutak környékén a swiftes Uraknak meggyűlt a baja a mély utakkal, de egy kedélyes beszélgetés keretén belül átsegítettük Őket azon a 2 km-en. Le a kalappal előttük a bátorságért hogy bejöttek arra az útra. A makói célbaérést követően ettünk egy kemencés lángost, majd a szegedi halászcsárdában egy halászlevet és tűztünk haza.
Az összetett versenyben 9. helyezést értünk el, amit lehet úgy nézni, hogy összesen 10 autó ment végig mindhárom versenyen, meg lehet úgy is, hogy ezt tervezzük Bamakora is…az utóbbi jobban hangzik, szóval legyen az. Az úton csináltunk néhány fényképet és némi videó anyagot, amit ajánlok mindenkinek szíves figyelmébe (a videó végét nem volt türelmem befejezni, úgyhogy kéretik elnézni a gagyiságot).
0 hozzászólás.