Tegnap este megvolt az eredményhirdetés. A néhány napja vártaknek megfelelően a hatodik helyen végeztünk. A díjkiosztó Bamakoban egy Ibiza Club nevű helyen volt, ami gyakorlatilag egy diszkó. A legmenőbb diszkó a városban. Annyira menő hogy az eredményhirdetés közepén (a kezdéstől számított fél óra elteltével) elfogyott a sör.
Az eredményhirdetésen semmi különös nem volt. Eljövetelünk előtt a mélypont az volt, amikor valami zsebrádió és egy mikrofon segítségével két félrészeg utitársunk elénekelte vagy elpléjbekkelte az Afrika című Kft számot. Ezután valami diszkóféle kezdődött ahol már beszélgetni sem nagyon lehetett, így visszajöttünk a szállodába. Az utat egy kitűnő állapotú leültetett (el volt törve elöl mindkét rugó) és felkeményített futóművel rendelkező (a lengéscsillapító helyett sztem össze volt csavarozva a lengőkar a kasznihoz). Az autó belseje puritános egyszerűségében volt komfortos és optimális (nem volt benne semmi, ami mozdítható, de nem feltétlenül szükséges). A kárpitok a konzervatív francia lakberendezéshez igazodva ódon hangulatban sugározták vissza a gyarmati idők érzését (a kb 40 éves kocsiban volt egy kb 60 éves műbőr borítású ülés, ami a műanyag hálóig le volt kopva). Szerintem vicces volt hogy az első taxival nem tudtunk visszamenni, mert nem lehetett becsukni az ajtaját. A másodikba szálltunk be. A taxis teljes természetességgel állt meg fuvar közben tankolni és mosolyogva mondta hogy csak 1 perc :)
A szállodába visszaérve nagyon csendesség fogadott. Akkor teljesedett ki a nyugalom, amikor 3 pohár italra vártunk fél órát úgy hogy rajtunk kívül senki nem fogyasztott semmit :)
Alvás, majd reggel a rutinszerűvé vált hat órás ébredés után visszaaludtunk és tízig pihi volt. Reggelire nem kaptunk már gyakorlatilag semmit, de legalább jó drága volt. A parkolót reggeltől ellepték a helyi seftelők, akik héjaként csaptak le mindenre ami eladó vagy Ők azt gondolják hogy eladó. Az eladás menete a következő: jön egy kis darab ember, aki ajánl az eladó autóért valamennyi pénzt. Nem nagyon törekszik a sikerre, majd elmegy. Fél óra múlva hoz egy embert, aki már tényleg vásárolni akar. Vele megegyeznek mindenben és elkezdődik a papírmunka. A lepapírozás közben visszatér az első kisdarab egy nagydarabbal és már lehet sejteni hogy valami nem lesz sima ügy. Az üzlet megköttetik, majd a vevő megpróbál elslisszolni, míg a nagydarab elkezd valami jutalékról karattyolni, amit senki nem ért. Mindezt persze franciául és a kisdarabbal egymás szavába vágva teszik. Egyikük sem akar angolul megszólalni, bár nagyban kagylóznak ha ilyen beszédet hallanak. Ezt az esetet jómagam fordítottam angol és magyar között, de a végére már odahívtuk Idomut, hogy fejtse már meg hogy miért is akarnak ezek bármiféle jutalékot.
Kiderült hogy szerintük Ők szerezték az új vevőt és az ezzel kapcsolatos költségek, telefonálás és utazás miatt van ez a szerény 5%-nyi igényük…hülyék ezek :)
Ma elintéztük a Mali beléptetésünket hogy aztán a repülőtéren ki tudjanak léptetni :) A Sallam hoteltől van kb 500 méterre bal oldalon a hídról lefelé jövő úton a körforgalom előtt…ha valaki keresné :)
Előkerültek Akibújték (ma indulnak tovább Gambiába) és megérkezett a velorex is. Utóbbiak nyerték a 2008 road warriors díjat. Mindenki jól van, de van néhány hasmenéses, lázas eset a résztvevők között.
Beszéltünk az elesett és balesetes motorossal is (Family Frost-ból a szakállas srác). Nincs törés és nem is egészen úgy volt ahogy a pletyka mondta.
0 hozzászólás.