Mivel úgy tűnik, hogy a 2008-as Budapest-Bamako rallin elindulunk, és az égvilágon semmiféle tapasztalatunk nincs az autós túrákkal kapcsolatban éppen kapóra jött a Bamako Challenge versenysorozat, ami felkészülés lehetőséget biztosít embernek, autónak, családnak. Nem túl hosszú induljunk/ne induljunk egyeztetést követően 2007 március 31.-én délután hat órakor megjelentünk a rajtnál. Hárman mentünk (Endre, Miki, meg én), mert Lackó éppen Londonban sörözött. Úgy döntöttünk, hogy a Forddal abszolváljuk az éjszakai futamot – szerintem a Ford nem egészen terepre készült, de erről majd később.
A Budapest – Bázakerettye futam egy éjszakai „pontmegtalálós”, „milyenbetűtlátsz”-ós, „holafenébenvanakövetkezőpontkeressükmeg”-es verseny, amit a szervezők 2+12 órásra terveztek. A táv – gondolom a profik számára – 400km lett volna…mi ennél egy kicsit többet mentünk :)
Hatkor átvettük az itinert és elkezdtünk ismerkedni a gps-szel. Tekintve, hogy a csapat legextrémebb tagjai is csak képen látták a somogybabodi off-road találkozót, így nem csoda hogy nem voltunk képben arról, hogy mi is vár ránk az éjszaka.
Szóval megkaptuk az itinert és elkezdtem beletenni a koordinátákat. Itt megállnék egy pillanatra és megosztanám a nagyérdeművel a tapasztalataimat ezen téren :
Nyolckor rajt.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megosszam a következő tapasztalatot mindenkivel: a gps útvonal tervezője csak és kizárólag betonon, a városokban működik :)
Az út amelyen az itiner által megjelölt pontot meg kellett közelíteni még csak nem is szerepelt a térképen (a TopoGuide bekapcsolásról majd később), de végülis csak meglett és egyre inkább kezdett tetszeni ez a dolog…
Az útvonal a Vértes déli részét érintve haladt, majd Somogy megye dombjain haladtunk Nagykanizsa és Bázakerettye felé. A földutas részeket váltogatták az off-road szakaszok és némi beton.
A kocsi egyébként meglepően jól ment terepen. mint kiderült – ellentétben a gyári katalógussal – van benne valami diffizár féleség is, meg felező, meg hát az automata váltó és a nyomatékos motor jó terepen. Annek ellenére, hogy a kocsi szerintem bő két tonna, simán felment és kijött mindenhová és mindenhonnan. Kényelmesen elfértünk benne hárman mindazzal a felesleges cuccal, amit elvittünk magunkkal, sőt még egy 150 centis jack is bement a csomagtartóba. Az viszont eldőlt, hogy Bamako-ba már nem lehet ezzel az autóba menni, mert 70-80 literes tankja lehet kb, viszont az úton több, mint húsz litert fogyasztott száz kilométeren…szóval nem valami takarékos.
Valahol Fehérvár előtt egyszercsak meglett, az oka a hiányos térképnek:
Somogyban már éreztük, hogy szorít az idő, illetve kezdtük unni a földutakat, így elkezdtünk eléggé el nem ítélhető módon a betonutakat is használni…mentségünkre legyen mondva, hogy ekkor már kb reggel hat óra volt.
Aztán jött a Citroenes srác…ha az ember jó sokat nem alszik, és átesik a holtponton, gyakorlatilag mindenen tud röhögni…nálam akkor volt a csúcspont, amikor – valahol Nagykanizsa alatt – egy betű keresése közben (bekapcsolva az istenharagja hajtás és felező!) szembe jött egy szintén versenyző légrugós BX…kész…
Nagykanizsára szintén földúton, majd egy újabb tankolás (ja, tankoltunk éjfél után Velencén, ahol a MOL kúton kafa a KV), és irány Bázakerettye. Útközben még volt egy útközeli „találdmegabetűt”, amit teljesítettünk, de a bónusz feladat, meg a régi gázkút (azt állították hogy 70 éves) megtekintése elmaradt…
Ehelyett 10:02 perckor befutottunk a célba…volt sült kolbász, meg mustár, meg kenyér ami marha jól esett.
Összességében jó arcokkal és egy jó hosszúra sikerült (szerintem mi mentünk vagy 450 kilométert) útvonalon lettünk nagyon amatőrökként a 19. helyezettek.
0 hozzászólás.